10. fejezet

Edward szemszöge



Már majdnem oda értem, amikor oda lépett egy fiú Bellám mellé

-Bella minden oké -kérdezte tőle az számomra idegen, de úgy látom, Bella ismeri. Sőt ahogy kivettem a gondolatai közül ő Bellám párja. Megráztam a fejem már nem az enyém. Elhagytam nem várhatom el tőle. hogy öröké rám várjon. De várjunk, csak mit keres itt, és Aro azt mondta, hogy a lánya fog bejönni. Akkor most Bella Aro lánya? Miért nem öregedett 20 év alatt? Azt csak úgy lehet, hogy vámpír. Ez magyarázná miért nem pirult el, amikor bejött. De ki változtatta Aro, vagy valamelyik volturis vagy talán a párja, John. Gondolataimból az ébresztett fel, hogy láttam, hogy Belláék a tánc tér felé mennek. Ahogy kivettem a gondolatok közül ők kezdik majd a táncot. Ezen elmosolyogtam Bella és a tánc két külön fogalom. Aztán felcsendült egy lágy, lassú dallam. Ahogy elkezdtek táncolni az államat a padlón kellett megkeresnem Bella profikat megszégyenitő módon táncolt. Tökéletes volt. Régen még a tánc gondolatától is kirázta a most meg nem, hogy fantasztikusan táncol, és még élvezi is.

Ahogy jobban megfigyeltem Bellát észrevettem, hogy szinte semmit sem változott mióta elhagyta, amit az jelenti, hogy nem sokkal az után, hogy én voltam olyan hülye és elhagytam Őt. A zene halkulni kezdett majd vége lett. Apám gondolatai között hallottam, hogy szeretne Bellával beszélni.

Láttam, hogy oda sétál hozzájuk és lekéri Bellát táncolni.

-Edward nem táncolunk –kérdezte meg Tanya. Kicsit mérges voltam, hogy miatta el kellett szakítanom a tekintettemet Belláról miatta. Tanya egy mélyen dekoltált, piros mini ruha volt rajta. Ahogy jobban megnéztem akkor vettem észre, hogy belém karolt. Gyorsan kihúztam a kezemet az övéből.

-Inkább kihagyom-próbáltam udvarias lenni.

- De miért nem. Na, gyere-és elkezdte húzogatni a kezemet.

-Tanya nem és kész –hangomat egy kicsit felemeltem. Remélem, hogy végre megérti, hogy nem akarok táncolni. Úgy látszik a szerencse mellém szegődőt. Alice táncolt oda hozzánk.

-Jössz táncolni bátyó- kérdeztem tőle. Lásd, milyen kedves vagyok megmentettelek.-gondolta. Hagytam, hogy magával rángasson a táncoló párok közé. Belláékhoz közel helyezkedtünk.

- Reméltem, hogy egyszer újra találkozunk, de nem gondoltam volna, hogy itt és ilyen körülmények között lesz majd. De ettől még nagyon örülök.-mondta Carlisle. A családom sokáig reménykedett, hogy majd egyszer újra összejövünk. De az idő múlásával ők is feladták a reményt.

- Én is örülök, hogy újra látlak téged- kihangsúlyozta, hogy neked. Szóval van vagy vannak, akiknek nem. Gondolom Edward és Alice az, akiknek nem igazán, mivel hozzájuk állt a legközelebb.-Gondolta apám. Igaza van, hiszen én összetörtem a szívet és Alicenak azt sem engedtem, hogy elköszönjön tőle.

- Sajnálom, hogy..- kezdet bele Carlisle Tudtam ,hogy apám azért akar bocsánatot kérni ,hogy elhagytuk őt.

- Ne-vágott közbe szerelmem.- A múlton már nem lehet változtatni- rá mosolygott Carlisle.

- Sajnos –mondta nevelő apám, amiben igazat kellet adnom neki.

-Gondolom rengeteg kérdésed van-kérdezte Bella. Hát igen jó pár kérdésem lenne. Nem értem miért nem öregedet. hiszen a szíve igaz az illata megváltozott. De attól még a szíve ver és az ereiben vér folyik és a test hőmérséklete sem változott meg. Ahogy elkezdtünk táncolni húgommal egyből meghallottam számomra legszebb dallamot. Nem is tudom, hogy nem vettem eddig észre. De akkor lehet, hogy nem is vámpír, de mitől változott meg az illata igaz már nem csábít, de attól még mindig neki a legcsodálatosabb illata.

Bella megígérte apámnak, hogy majd később válaszol majd a kérdéseire. Legszívesebben ugráltam volna örömömbe. hiszen ez azt jelenti, hogy megint láthatom.

Aro lépett oda hozzájuk. Bellával akart beszélni. a gondolataiból nem tudtam meg semmit, nagyon figyelt rá, hogy mire gondol. Elsétáltak ajtóval szemben lévő fekete bőr fotelekhez és majd helyet foglaltak.

- Mi közöd van Cullennékhez –kérdezte Aro

 
 
Következő fejezetet akkor lakom fel ,ha írtok nekem 10. komit.
Lécci irjatok már meg ,hogy mi tetszett vagy ,hogy mi nem.
Puszy