2009. december 31., csütörtök

B.Ú.É.K!!!!!!!!!




Részeg vagyok mint az állat


tele hánytam már a kádat

klozet mélyén négykézláb okádok

de pezsgő pukkanásra felállok

s neked Boldog Új Évet Kívánok!








A világ bármely részén élsz,


és bárki vagy Szeretném,

hogy légy egy kicsit Boldogabb!

Kívánj igazabb ünnepet,

kívánj igazabb életet,

Ahogyan én Neked!

Boldog Új Évet!





Éjféltől új év köszönt le ránk,


holnaptól 2009-et ír az egész világ,

s ha az óra elüti a 12,

jó kedvel nyiss ki egy üveg pezsgőt!

BÚÉK!

2009. december 24., csütörtök

Szeretnék minden olvasomnak boldog és  békést  és ajandékokba gazdag karácsonyt kiváni.

Puszy

2009. december 23., szerda

Képek


John
Bella

2009. december 20., vasárnap

6.fejezet


Arra ébredtem fel,hogy a szemembe süt a nap .Oldalra fordultam és a kezemmel végig simogattam a mellettem lévő helyett , de nem találtam magam mellett senkit.Gyorsan felültem és körbe néztem,de rajtam kívül senki nem volt a szobába. Miközben nagy nehezen ülő helyzetbe tornáztam magam,hogy hol lehet John.Pár perc után erőt vettem magamon.Épp  ki akartam kászálódni az ágyról, amikor megbotlottam a lepedőben és hasra estem.Na ennyit arról,hogy már nem szerencsétlenkedek .Igaz meg se éreztem szerencsére.Amikor végre sikeresen feltápászkodtam a földről kinyílt az ajtó.John jött be, egy egyszerű fekete  póló, farmer és nike cipő volt rajta, a kezében egy tálca, amin étel volt.
- Jó reggelt kedvesem-köszönt és oda jött hozzám , majd adott a 
számra egy puszit.
-Jó reggelt-köszöntem én is.Majd a szobában lévő fa asztalhoz sétáltam és leültem a székre.
-Jó étvágyat-mondta közben elém rakta a tálcát ,és leült a mellettem lévő székre.A tálcán palacsinta és hozzá meggy szósz, és narancslével volt.Ezen elmosolyogtam ,ugyanis ezek a kedvenceim.Gondolom John direkt ez hozta,mivel tudja ,hogy tegnap mennyire felzaklatott hír , hogy találkozom Edwarddal és felakart vidítani.
-Köszönöm-mondtam neki és megcsókoltam.Miután megreggeliztem elmentem zuhanyozni.Felvettem egy lila hosszúujjú inget,szürke csőnacit és hozzá egy lila balettcipőt.
A fürdőből  kijőve szembe találtam magam Heidivel és Paiggel.
-Hát ti ?-kérdeztem. Rosszat sejtettem remélem nem vásárolni akarnak vinni, mert amúgy sem szerettek, de most valahogy még jobban nincs kedvem hozzá.
-Már minden kész van a  bulidhoz, kivéve a ruhád.Szóval ideje vásárolni menni-mondta Heidi ,közben úgy mosolygott,mint a tök.Hát igen ő imád vásárolni velem ellentétben.Nem volt semmi kedvem elmenni, de ha nem megyek még a végén olyan ruhát vesznek nekem, amit soha az életben nem vennék fel,így még is elmentem velük vásárolni.Több óra vásárlás után végre valahára megtaláltuk mind hárman a megfelelő ruhát és a hozzá való kiegészítőket.Amint visszaértünk Heidi beparancsolt minket a szobájába és elkezdődött a készülődés,és ahogy múlt az idő egyre idegesebb lettem.


Sziasztok tudom ,hogy két fejezetet ígértem de a géppel baj volt ezért elveszett mindkét fejezet elveszett. Ezt a fejezet szerintem nem lett olyan jó ,de azért remélem tetszeni fog.
Puszy

2009. december 15., kedd

Képek

Bella
Heidi


John
Bellák szobája
Bellák fürdőszobája

2009. december 14., hétfő

5. fejzet


A szobán csak Heidi volt, aki éppen lufikat rendezgette, amivel az egész bálterem tele volt. A bálterem volt a legnagyobb a szoba a kastélyban ,tele fáklyákkal , a teteje csúcsíves volt, és fent két oldalra ágazó lépcső, ami lejjebb összeért . A bálokon onnan szoktak lejönni a Volturi tagok. Én még csak négy bálon voltam itt, és valahogy nem is bánnom.



Heidi megfordult, gondolom megérezte az illatunkat. Rajta farmer miniszoknya, fehér felső és persze az elmaradhatatlan magas sarkú fura, de én még sosem láttam más cipőben.


- Sziasztok - köszönt, majd megölelte Paiget és engem.


- Szia - köszöntünk egyszerre testvéremmel, miután megölelt engem meg Paiget is, Johnhoz fordult.


- Szia szép fiú, mi még nem is ismerjük egymást- közben végig mérte, és kacéran mosolygott az én barátomra.


- Szia, John vagyok.


- Az én barátom- vágtam közben és még megfogtam kedvesem kezét, hogy még jobban megmutathassam, hogy nem szabad préda,ahogy kedves barátnőm mondaná. Hallottam a hátam mögött a kuncogást, John csak mosolygott a reakciómon. Heidi kicsit elszontyolodott, de nem sokáig

 
- Na,hogy tetszik?- mutatott körbe- Igaz még nincs kész,de holnap estére már minden tökéletes lesz


- Miért, mi lesz holnap?- kérdeztem, igaz már volt egy sejtésem,de azért jobb biztosra menni.


- Te butus, csak nem elfelejteted a saját születésnapodat?- nevetett Heidi


- És kiket hívtál meg? - kérdeztem meg


- Hát vámpírokat természetesen!- felelte könnyedén.


- Jó, de pontosan kiket? - kérdeztem megint. Kezdtem bepánikolni, mivel ő nem tudott rólam és Edwardról, így Cullenéket is meghívhatta.


- Természetesen az összes Volturi tagot, pár nomád vámpírt, a Denali klánt és a Cullen családot. Mi a baj?- kérdezte, gondolom az arcomról lelehetett olvasni a szomorúságomat.


- Semmi – válaszoltam - de azt hiszem, ideje beköszönni Aroéknak.


- Persze, még úgy is találkozunk-válaszolta, azután Demetri vezetésével elindultunk a másik bejárat felé. A folyóson vaksötét volt, még szerencse, hogy vámpír vagyok, ezért nem esek hasra, vagy nem tévedek el.


John a hátamat simogatta, hogy megnyugtasson, Paige bátorítóan rám mosolygott. Mind a ketten tudtak mindent a múltamról, így tudták mennyire felzaklatott engem a hír, hogy nem sokára találkoznom kell Edwarddal. Pár perc alatt elértünk a trón termet. Az ajtót megint Demetri nyitotta ki. A trón terem kisebb volt, mint a bálterem, az ajtóval szemben volt egy nagy erkély, előtte foglalt helyett a három szék a három vezetőnek. A terembe Caius, Marcus és Aro, akik a székükön ültek, mögöttük Jane és Alec állt.


- Üdvözöllek titeket Volturában-köszöntött minket Aro


Lefutottunk a szokásos udvariassági köröket. Nekem semmi kedvem nem volt az egészhez, alig vártam már, hogy végre vége legyen. Pár óra múlva arra hivatkozva, hogy elfáradtam elmentem a saját szobámba, John és én egy szobát kaptunk, Paige meg a mellettünk lévőt. A szobákba már bevitték a csomagjainkat. Kipakolás után elmentem zuhanyozni, sokáig folyattam magamra a vizet, addig legalább nem gondolkoztam.


Miután végeztem felvettem egy kék selyem hálóingemet. John a baldachinos ágy szélén ült, rajta csak egy fekete pizsama nadrág volt, mikor meglátott kitárta a kezét és én boldogan repültem a karjaiba.


- Menjünk aludni, hosszú napod volt kedvesem- mondta, én csak válaszul meg csókoltam.


Lefeküdtünk az ágyra, és pár perc alatt elaludtam, tényleg hosszú napom volt, de még milyen hosszú lesz a holnap…

2009. december 10., csütörtök

Képek


Bella
















Paige


John


Demetri



4. fejezet


20 év múlva


Sok minden megváltozott mióta Paiggel élek. Az első 5 évben szinte csak tanultam, dolgoztam vagy Paiggel terveztünk közös programokat. Mindig csináltam valamit , azért,hogy ne legyen időm gondolkozni a múltamon. Paiggel is megejtettük azt a beszélgetést Edwardról.Nagyon jól kijövünk egymással, már nővérenként tekintek rá, Paigenek köszönhetem azt is ,hogy sikerült túl tennem magam a Cullen családon, és a szeretteim elvesztésén. Igaz az is segített benne ,hogy az emlékeim halványodtak. A feltételezései is bejöttek neki.

Szinte sebezhetetlen vagyok, és emellett gyorsan is gyógyulok. Ami jól jött, mivel akkor ha nomád vámpírokkal találkoztunk. A vámpírokhoz képest is elégé gyors vagyok. Az emberi táplálék mellett vért is fogyasztok. Az első vadászatom előtt szinte a gondolattól is rosszul lettem, hogy állatoknak a vérét fogom kiszívni. Szerencsére a vérszomjam elég minimális, így emberek között is jól bírom. A képességem is felerősödött,ami annyit tesz,hogy van egy mentális pajzsom, ami meg véd más vámpírok képességétől .A pajzsomat el tudom lökni magamtól, és így másokat is alá tudok vonni. Ha valakit a pajzsom alá vonok, akkor ő is védve lesz. Ha valaki a pajzsomon alá kerül, ráadásul van valamilyen képessége, akkor azt manipulálni és lemásolni is tudom. Ezek véletlenül derültek ki, amikor találkoztam egy nomád vámpírral. Ő telepata volt, az akaratával tudott mozgatni tárgyakat. Megtámadott. Éppen egy autót akart hozzám vágni, amikor arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha megszűnne a képessége. Az autó leesett a levegőből, viszont a nomád vámpír még próbálkozott néhányszor. De nem sikerült neki, ezért elmenekült. Mikor elmeséltem Paigenek, először nagyon megijedt, de miután megnyugtattam, hogy nincs semmi bajom, gratulált, hogy milyen jól elláttam a baját a fickónak. Az elején furcsa volt amikor használtam a képességemet és ,hogy nem esek el a sík talajon,de mára már megszoktam. A bőröm nem csillog a napsütéstől. Ennek nem annyira örülök, de néha jól jön, hogy nem kell emiatt otthon maradnom. Azt is megtudtam testvéremről, Paigeről, hogy a Volturi család tagja, még hozzá Aro, Caius és Marcus húga. Aro változtatta át, de nagyon megszerették mind a hárman, így elengedték. Már két éve voltam vele, amikor ellátogatunk hozzájuk, Olaszországba. Elégé meglepte őket a történetem, de szerencsére elfogadtak és megkedveltek engem. Különösen Aro, aki ha ott vagyok, akkor úgy mutat be engem, mint saját lányát. Ez nagyon jól esett, mivel én is annyira megszeretem őt, hogy nem esik nehezemre apának szólítanom. Volt, hogy megengedtem neki, hogy olvasson a gondolataimban. Persze csak annyit mutattam neki, amennyit én akartam.

Paiggel már egy éve Londonban élünk. Ő egy divat cégnél dolgozik, persze csak a látszat miatt, mivel rengeteg pénzünk van. Én egy művészeti iskolába járok, ahol táncot tanulok Mivel nem vagyok olyan szerencsétlen, mint régen, így sokkal szívesebben táncolok. Már egyáltalán nem zavar ,ha megbámulnak, sőt néha kifejezetten élvezem is. Mint például ha színpadom vagyok. Most éppen egy repülőn ülök, az első osztályon, természetesen Olaszországba.

- Mi a baj? - kérdezte számomra egy kedves hang.

- Semmi baj, csak elgondolkoztam- majd adtam egy puszit a kedvesem szájára. Már 8 hónapja vagyok együtt Johnnal. Ő is vámpír. A suliban ismerkedtünk meg, és már 2 hónapja nálunk lakik.

Nem sokára leszállt a gép. Este volt, direkt Paige és John miatt. A repülőtéren a kocsi várt minket szokás szerint. Hamar elértünk a várhoz, a kapuban már Demetri ott volt, és ahogy kiszálltunk a kocsiból, egyből oda jött hozzánk.

- Sziasztok lányok,  kit hoztatok magatokkal?- kérdezte, majd megölelte a nővéremet és engem.

- John Kraln vagyok, Bella barátja- mutatkozott be a kedvesem.

- Szia, Demetri vagyok- és kezet fogtak.

- Gyertek, már nagyon várnak rátok.- és elindultunk. A vár kész labirintus, simán ellehet benne tévedni. Az út alatt Demetri kérdezgeti Johnt. Demetrit Emmetthez hasonítanám, eléggé nagy darab, engem egy medvére emlékeztetett. Fehér ing volt rajta, farmer és spotcipő. Johnon is sport cipő és farmer volt egy kék inggel, fekete zakóval. Paigen egy fekete top, farmer, és egy fekete magas sarkú cipő volt. Rajtam egy rózsaszínű fekete csipkés top, fekete csőfarmer és egy fekete magassarkú. Demetri kinyitotta az ajtót, amin én mentem be utoljára, de amit beléptem, azt kívántam, bárcsak ne is mentem volna be.

2009. december 6., vasárnap

3. fejezet


- Te honnan tudsz Edwardról?

- Az a képességem, ha megméritek valakit látom a múltját. A vámpíroknak, meg az emberi életüket is.De
szerencsére ki tudom kapcsolni,mert elég idegesítő tud lenni hozza érek valakihez egyből képek villanjanak be- amíg beszélt végig mosolygott,ami engem is mosolygásra késztetett.
De aztán eszembe jutott valami : Alice, hogy örülne Paige képességének.Hiszen ő nem emlékszik semmire az emberi életééből,és amit Jamestől tudtunk meg az se sok minden.Az arcomról a mosoly azonnal leghervadt.Mellkasomnál a lyuk rettentően fájni kezdett.Azt hittem  róla, hogy a legjobb barátnőm, de lehet hogy csak én gondoltam így. Hiszen ha ő is, úgy gondolta volna legalább elbúcsúzott volna,de arra sem vette a fáradságot. A gondolkodásból Paige hangja zökkentett ki.

- Mi a baj-kérdezte.Nem akartam válaszolni túl fájdalmas lenne róla beszélnem.

- Semmi- válaszoltam, de tudtam, hogy nem fogja elhinni.

-Rendben, de ha valakivel beszélni akarsz akkor én itt vagyok-mondta majd homlokon csókol.

Úgy éreztem magam most szakítottam volna egy átlagos fiúval és az anyám vigasztalt volna.De nem így volt Edward sem volt átlagos, és Paige sem volt az anyám. Igaz jól esett a törődése, bár sosem mondtam de örültem volna,ha Reneé viselkedik felnőttként,és nem én.Persze ez sosem mondtam,mert nem akartam megbántani.

- Pontosan mit is jelent ez az egész félvérség- kérdeztem meg,mert már nagyon érdekelt.

-Pontosan én se tudom-hát ez már jól indul gondoltam magamba-De még amikor fiatal vámpír voltam találkoztam egy félvérrel.

- Hány éves vagy?-kérdeztem meg.

- 412- és közben büszkén kihúzta magát.

- Szóval ne beszélj velem tiszteletlenül- Elnevettem magam  olyan vicces volt az egész.Mivel kb. 25 évesnek néz ki,de ahogy mondta engem valóban egy öregasszonyra elékeztetett.

- Na de viccet félre téve. A félvért, Ashleynek hívták. Ő 18 éves koráig fejlődött, mivel már te betöltötted ezért úgy gondolom, hogy már nem fogsz öregedni.Emellett majd gyorsabb és erősebb lesz és emberi étel mellett vért is kell fogyasztanod.

Az egész még mindig hihetetlen számomra az egész.De mi értelme van az örök életnek Ő nélküle , hiszen számomra Ő az életet jelenti.Mondjuk ő éli az életét,és nem érdekli mi van velem.Akkor én miért nem élhetném? Talán ideje lenne új életet kezdene.
 Annak is örülnék, ha nem esnék el a saját lábamba is. Ha viszont nem öregednék el kellesz majd hagynom Forksból,és a szüleimmel sem találkozhatok.Jakkel sem találkozhatom majd,mert vámpír vagyok,még ha félig is, ő meg vérfarkas.Szomorú bele gondolnom,hogy a legjobb barátommal ellenségek vagyunk.

-Gondolom meg kell szakítanom minden kapcsolatot-kérdeztem gondterhelten.

- Ha szeretnél velem élhetsz majd,megpróbálok segíteni neked,amibe csak tudok, de ha nem azt is megértem-mondta,és kedvesen rám mosolygott.

-Rendben veled maradok- válaszoltam.

-Forksban mit tudnak rólam- kérdeztem.

-Azt, hogy leugrottál a szikláról,és abba bele haltál.Sajnálom.

- Semmi baj, legalább nem kezdenek el kutatni utána.