5. fejzet

A szobán csak Heidi volt, aki éppen lufikat rendezgette, amivel az egész bálterem tele volt. A bálterem volt a legnagyobb a szoba a kastélyban ,tele fáklyákkal , a teteje csúcsíves volt, és fent két oldalra ágazó lépcső, ami lejjebb összeért . A bálokon onnan szoktak lejönni a Volturi tagok. Én még csak négy bálon voltam itt, és valahogy nem is bánnom.



Heidi megfordult, gondolom megérezte az illatunkat. Rajta farmer miniszoknya, fehér felső és persze az elmaradhatatlan magas sarkú fura, de én még sosem láttam más cipőben.


- Sziasztok - köszönt, majd megölelte Paiget és engem.


- Szia - köszöntünk egyszerre testvéremmel, miután megölelt engem meg Paiget is, Johnhoz fordult.


- Szia szép fiú, mi még nem is ismerjük egymást- közben végig mérte, és kacéran mosolygott az én barátomra.


- Szia, John vagyok.


- Az én barátom- vágtam közben és még megfogtam kedvesem kezét, hogy még jobban megmutathassam, hogy nem szabad préda,ahogy kedves barátnőm mondaná. Hallottam a hátam mögött a kuncogást, John csak mosolygott a reakciómon. Heidi kicsit elszontyolodott, de nem sokáig

 - Na,hogy tetszik?- mutatott körbe- Igaz még nincs kész,de holnap estére már minden tökéletes lesz


- Miért, mi lesz holnap?- kérdeztem, igaz már volt egy sejtésem,de azért jobb biztosra menni.


- Te butus, csak nem elfelejteted a saját születésnapodat?- nevetett Heidi


- És kiket hívtál meg? - kérdeztem meg


- Hát vámpírokat természetesen!- felelte könnyedén.


- Jó, de pontosan kiket? - kérdeztem megint. Kezdtem bepánikolni, mivel ő nem tudott rólam és Edwardról, így Cullenéket is meghívhatta.


- Természetesen az összes Volturi tagot, pár nomád vámpírt, a Denali klánt és a Cullen családot. Mi a baj?- kérdezte, gondolom az arcomról lelehetett olvasni a szomorúságomat.


- Semmi – válaszoltam - de azt hiszem, ideje beköszönni Aroéknak.


- Persze, még úgy is találkozunk-válaszolta, azután Demetri vezetésével elindultunk a másik bejárat felé. A folyóson vaksötét volt, még szerencse, hogy vámpír vagyok, ezért nem esek hasra, vagy nem tévedek el.


John a hátamat simogatta, hogy megnyugtasson, Paige bátorítóan rám mosolygott. Mind a ketten tudtak mindent a múltamról, így tudták mennyire felzaklatott engem a hír, hogy nem sokára találkoznom kell Edwarddal. Pár perc alatt elértünk a trón termet. Az ajtót megint Demetri nyitotta ki. A trón terem kisebb volt, mint a bálterem, az ajtóval szemben volt egy nagy erkély, előtte foglalt helyett a három szék a három vezetőnek. A terembe Caius, Marcus és Aro, akik a székükön ültek, mögöttük Jane és Alec állt.


- Üdvözöllek titeket Volturában-köszöntött minket Aro


Lefutottunk a szokásos udvariassági köröket. Nekem semmi kedvem nem volt az egészhez, alig vártam már, hogy végre vége legyen. Pár óra múlva arra hivatkozva, hogy elfáradtam elmentem a saját szobámba, John és én egy szobát kaptunk, Paige meg a mellettünk lévőt. A szobákba már bevitték a csomagjainkat. Kipakolás után elmentem zuhanyozni, sokáig folyattam magamra a vizet, addig legalább nem gondolkoztam.


Miután végeztem felvettem egy kék selyem hálóingemet. John a baldachinos ágy szélén ült, rajta csak egy fekete pizsama nadrág volt, mikor meglátott kitárta a kezét és én boldogan repültem a karjaiba.


- Menjünk aludni, hosszú napod volt kedvesem- mondta, én csak válaszul meg csókoltam.


Lefeküdtünk az ágyra, és pár perc alatt elaludtam, tényleg hosszú napom volt, de még milyen hosszú lesz a holnap…