3. fejezet

- Te honnan tudsz Edwardról?

- Az a képességem, ha megméritek valakit látom a múltját. A vámpíroknak, meg az emberi életüket is.De
szerencsére ki tudom kapcsolni,mert elég idegesítő tud lenni hozza érek valakihez egyből képek villanjanak be- amíg beszélt végig mosolygott,ami engem is mosolygásra késztetett.
De aztán eszembe jutott valami : Alice, hogy örülne Paige képességének.Hiszen ő nem emlékszik semmire az emberi életééből,és amit Jamestől tudtunk meg az se sok minden.Az arcomról a mosoly azonnal leghervadt.Mellkasomnál a lyuk rettentően fájni kezdett.Azt hittem  róla, hogy a legjobb barátnőm, de lehet hogy csak én gondoltam így. Hiszen ha ő is, úgy gondolta volna legalább elbúcsúzott volna,de arra sem vette a fáradságot. A gondolkodásból Paige hangja zökkentett ki.

- Mi a baj-kérdezte.Nem akartam válaszolni túl fájdalmas lenne róla beszélnem.

- Semmi- válaszoltam, de tudtam, hogy nem fogja elhinni.

-Rendben, de ha valakivel beszélni akarsz akkor én itt vagyok-mondta majd homlokon csókol.

Úgy éreztem magam most szakítottam volna egy átlagos fiúval és az anyám vigasztalt volna.De nem így volt Edward sem volt átlagos, és Paige sem volt az anyám. Igaz jól esett a törődése, bár sosem mondtam de örültem volna,ha Reneé viselkedik felnőttként,és nem én.Persze ez sosem mondtam,mert nem akartam megbántani.

- Pontosan mit is jelent ez az egész félvérség- kérdeztem meg,mert már nagyon érdekelt.

-Pontosan én se tudom-hát ez már jól indul gondoltam magamba-De még amikor fiatal vámpír voltam találkoztam egy félvérrel.

- Hány éves vagy?-kérdeztem meg.

- 412- és közben büszkén kihúzta magát.

- Szóval ne beszélj velem tiszteletlenül- Elnevettem magam  olyan vicces volt az egész.Mivel kb. 25 évesnek néz ki,de ahogy mondta engem valóban egy öregasszonyra elékeztetett.

- Na de viccet félre téve. A félvért, Ashleynek hívták. Ő 18 éves koráig fejlődött, mivel már te betöltötted ezért úgy gondolom, hogy már nem fogsz öregedni.Emellett majd gyorsabb és erősebb lesz és emberi étel mellett vért is kell fogyasztanod.

Az egész még mindig hihetetlen számomra az egész.De mi értelme van az örök életnek Ő nélküle , hiszen számomra Ő az életet jelenti.Mondjuk ő éli az életét,és nem érdekli mi van velem.Akkor én miért nem élhetném? Talán ideje lenne új életet kezdene.
 Annak is örülnék, ha nem esnék el a saját lábamba is. Ha viszont nem öregednék el kellesz majd hagynom Forksból,és a szüleimmel sem találkozhatok.Jakkel sem találkozhatom majd,mert vámpír vagyok,még ha félig is, ő meg vérfarkas.Szomorú bele gondolnom,hogy a legjobb barátommal ellenségek vagyunk.

-Gondolom meg kell szakítanom minden kapcsolatot-kérdeztem gondterhelten.

- Ha szeretnél velem élhetsz majd,megpróbálok segíteni neked,amibe csak tudok, de ha nem azt is megértem-mondta,és kedvesen rám mosolygott.

-Rendben veled maradok- válaszoltam.

-Forksban mit tudnak rólam- kérdeztem.

-Azt, hogy leugrottál a szikláról,és abba bele haltál.Sajnálom.

- Semmi baj, legalább nem kezdenek el kutatni utána.