4. fejezet

20 év múlva


Sok minden megváltozott mióta Paiggel élek. Az első 5 évben szinte csak tanultam, dolgoztam vagy Paiggel terveztünk közös programokat. Mindig csináltam valamit , azért,hogy ne legyen időm gondolkozni a múltamon. Paiggel is megejtettük azt a beszélgetést Edwardról.Nagyon jól kijövünk egymással, már nővérenként tekintek rá, Paigenek köszönhetem azt is ,hogy sikerült túl tennem magam a Cullen családon, és a szeretteim elvesztésén. Igaz az is segített benne ,hogy az emlékeim halványodtak. A feltételezései is bejöttek neki.

Szinte sebezhetetlen vagyok, és emellett gyorsan is gyógyulok. Ami jól jött, mivel akkor ha nomád vámpírokkal találkoztunk. A vámpírokhoz képest is elégé gyors vagyok. Az emberi táplálék mellett vért is fogyasztok. Az első vadászatom előtt szinte a gondolattól is rosszul lettem, hogy állatoknak a vérét fogom kiszívni. Szerencsére a vérszomjam elég minimális, így emberek között is jól bírom. A képességem is felerősödött,ami annyit tesz,hogy van egy mentális pajzsom, ami meg véd más vámpírok képességétől .A pajzsomat el tudom lökni magamtól, és így másokat is alá tudok vonni. Ha valakit a pajzsom alá vonok, akkor ő is védve lesz. Ha valaki a pajzsomon alá kerül, ráadásul van valamilyen képessége, akkor azt manipulálni és lemásolni is tudom. Ezek véletlenül derültek ki, amikor találkoztam egy nomád vámpírral. Ő telepata volt, az akaratával tudott mozgatni tárgyakat. Megtámadott. Éppen egy autót akart hozzám vágni, amikor arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha megszűnne a képessége. Az autó leesett a levegőből, viszont a nomád vámpír még próbálkozott néhányszor. De nem sikerült neki, ezért elmenekült. Mikor elmeséltem Paigenek, először nagyon megijedt, de miután megnyugtattam, hogy nincs semmi bajom, gratulált, hogy milyen jól elláttam a baját a fickónak. Az elején furcsa volt amikor használtam a képességemet és ,hogy nem esek el a sík talajon,de mára már megszoktam. A bőröm nem csillog a napsütéstől. Ennek nem annyira örülök, de néha jól jön, hogy nem kell emiatt otthon maradnom. Azt is megtudtam testvéremről, Paigeről, hogy a Volturi család tagja, még hozzá Aro, Caius és Marcus húga. Aro változtatta át, de nagyon megszerették mind a hárman, így elengedték. Már két éve voltam vele, amikor ellátogatunk hozzájuk, Olaszországba. Elégé meglepte őket a történetem, de szerencsére elfogadtak és megkedveltek engem. Különösen Aro, aki ha ott vagyok, akkor úgy mutat be engem, mint saját lányát. Ez nagyon jól esett, mivel én is annyira megszeretem őt, hogy nem esik nehezemre apának szólítanom. Volt, hogy megengedtem neki, hogy olvasson a gondolataimban. Persze csak annyit mutattam neki, amennyit én akartam.

Paiggel már egy éve Londonban élünk. Ő egy divat cégnél dolgozik, persze csak a látszat miatt, mivel rengeteg pénzünk van. Én egy művészeti iskolába járok, ahol táncot tanulok Mivel nem vagyok olyan szerencsétlen, mint régen, így sokkal szívesebben táncolok. Már egyáltalán nem zavar ,ha megbámulnak, sőt néha kifejezetten élvezem is. Mint például ha színpadom vagyok. Most éppen egy repülőn ülök, az első osztályon, természetesen Olaszországba.

- Mi a baj? - kérdezte számomra egy kedves hang.

- Semmi baj, csak elgondolkoztam- majd adtam egy puszit a kedvesem szájára. Már 8 hónapja vagyok együtt Johnnal. Ő is vámpír. A suliban ismerkedtünk meg, és már 2 hónapja nálunk lakik.

Nem sokára leszállt a gép. Este volt, direkt Paige és John miatt. A repülőtéren a kocsi várt minket szokás szerint. Hamar elértünk a várhoz, a kapuban már Demetri ott volt, és ahogy kiszálltunk a kocsiból, egyből oda jött hozzánk.

- Sziasztok lányok,  kit hoztatok magatokkal?- kérdezte, majd megölelte a nővéremet és engem.

- John Kraln vagyok, Bella barátja- mutatkozott be a kedvesem.

- Szia, Demetri vagyok- és kezet fogtak.

- Gyertek, már nagyon várnak rátok.- és elindultunk. A vár kész labirintus, simán ellehet benne tévedni. Az út alatt Demetri kérdezgeti Johnt. Demetrit Emmetthez hasonítanám, eléggé nagy darab, engem egy medvére emlékeztetett. Fehér ing volt rajta, farmer és spotcipő. Johnon is sport cipő és farmer volt egy kék inggel, fekete zakóval. Paigen egy fekete top, farmer, és egy fekete magas sarkú cipő volt. Rajtam egy rózsaszínű fekete csipkés top, fekete csőfarmer és egy fekete magassarkú. Demetri kinyitotta az ajtót, amin én mentem be utoljára, de amit beléptem, azt kívántam, bárcsak ne is mentem volna be.