B.Ú.É.K!!!!!!!!!

Részeg vagyok mint az állat

tele hánytam már a kádat

klozet mélyén négykézláb okádok

de pezsgő pukkanásra felállok

s neked Boldog Új Évet Kívánok!

A világ bármely részén élsz,

és bárki vagy Szeretném,

hogy légy egy kicsit Boldogabb!

Kívánj igazabb ünnepet,

kívánj igazabb életet,

Ahogyan én Neked!

Boldog Új Évet!

Éjféltől új év köszönt le ránk,

holnaptól 2009-et ír az egész világ,

s ha az óra elüti a 12,

jó kedvel nyiss ki egy üveg pezsgőt!

BÚÉK!

Szeretnék minden olvasomnak boldog és  békést  és ajandékokba gazdag karácsonyt kiváni.

Puszy

Képek

John

Bella

6.fejezet

Arra ébredtem fel,hogy a szemembe süt a nap .Oldalra fordultam és a kezemmel végig simogattam a mellettem lévő helyett , de nem találtam magam mellett senkit.Gyorsan felültem és körbe néztem,de rajtam kívül senki nem volt a szobába. Miközben nagy nehezen ülő helyzetbe tornáztam magam,hogy hol lehet John.Pár perc után erőt vettem magamon.Épp  ki akartam kászálódni az ágyról, amikor megbotlottam a lepedőben és hasra estem.Na ennyit arról,hogy már nem szerencsétlenkedek .Igaz meg se éreztem szerencsére.Amikor végre sikeresen feltápászkodtam a földről kinyílt az ajtó.John jött be, egy egyszerű fekete  póló, farmer és nike cipő volt rajta, a kezében egy tálca, amin étel volt.
- Jó reggelt kedvesem-köszönt és oda jött hozzám , majd adott a 
számra egy puszit.
-Jó reggelt-köszöntem én is.Majd a szobában lévő fa asztalhoz sétáltam és leültem a székre.
-Jó étvágyat-mondta közben elém rakta a tálcát ,és leült a mellettem lévő székre.A tálcán palacsinta és hozzá meggy szósz, és narancslével volt.Ezen elmosolyogtam ,ugyanis ezek a kedvenceim.Gondolom John direkt ez hozta,mivel tudja ,hogy tegnap mennyire felzaklatott hír , hogy találkozom Edwarddal és felakart vidítani.
-Köszönöm-mondtam neki és megcsókoltam.Miután megreggeliztem elmentem zuhanyozni.Felvettem egy lila hosszúujjú inget,szürke csőnacit és hozzá egy lila balettcipőt.
A fürdőből  kijőve szembe találtam magam Heidivel és Paiggel.
-Hát ti ?-kérdeztem. Rosszat sejtettem remélem nem vásárolni akarnak vinni, mert amúgy sem szerettek, de most valahogy még jobban nincs kedvem hozzá.
-Már minden kész van a  bulidhoz, kivéve a ruhád.Szóval ideje vásárolni menni-mondta Heidi ,közben úgy mosolygott,mint a tök.Hát igen ő imád vásárolni velem ellentétben.Nem volt semmi kedvem elmenni, de ha nem megyek még a végén olyan ruhát vesznek nekem, amit soha az életben nem vennék fel,így még is elmentem velük vásárolni.Több óra vásárlás után végre valahára megtaláltuk mind hárman a megfelelő ruhát és a hozzá való kiegészítőket.Amint visszaértünk Heidi beparancsolt minket a szobájába és elkezdődött a készülődés,és ahogy múlt az idő egyre idegesebb lettem.


Sziasztok tudom ,hogy két fejezetet ígértem de a géppel baj volt ezért elveszett mindkét fejezet elveszett. Ezt a fejezet szerintem nem lett olyan jó ,de azért remélem tetszeni fog.
Puszy

Képek

Bella

Heidi

John

Bellák szobája

Bellák fürdőszobája

5. fejzet

A szobán csak Heidi volt, aki éppen lufikat rendezgette, amivel az egész bálterem tele volt. A bálterem volt a legnagyobb a szoba a kastélyban ,tele fáklyákkal , a teteje csúcsíves volt, és fent két oldalra ágazó lépcső, ami lejjebb összeért . A bálokon onnan szoktak lejönni a Volturi tagok. Én még csak négy bálon voltam itt, és valahogy nem is bánnom.



Heidi megfordult, gondolom megérezte az illatunkat. Rajta farmer miniszoknya, fehér felső és persze az elmaradhatatlan magas sarkú fura, de én még sosem láttam más cipőben.


- Sziasztok - köszönt, majd megölelte Paiget és engem.


- Szia - köszöntünk egyszerre testvéremmel, miután megölelt engem meg Paiget is, Johnhoz fordult.


- Szia szép fiú, mi még nem is ismerjük egymást- közben végig mérte, és kacéran mosolygott az én barátomra.


- Szia, John vagyok.


- Az én barátom- vágtam közben és még megfogtam kedvesem kezét, hogy még jobban megmutathassam, hogy nem szabad préda,ahogy kedves barátnőm mondaná. Hallottam a hátam mögött a kuncogást, John csak mosolygott a reakciómon. Heidi kicsit elszontyolodott, de nem sokáig

 - Na,hogy tetszik?- mutatott körbe- Igaz még nincs kész,de holnap estére már minden tökéletes lesz


- Miért, mi lesz holnap?- kérdeztem, igaz már volt egy sejtésem,de azért jobb biztosra menni.


- Te butus, csak nem elfelejteted a saját születésnapodat?- nevetett Heidi


- És kiket hívtál meg? - kérdeztem meg


- Hát vámpírokat természetesen!- felelte könnyedén.


- Jó, de pontosan kiket? - kérdeztem megint. Kezdtem bepánikolni, mivel ő nem tudott rólam és Edwardról, így Cullenéket is meghívhatta.


- Természetesen az összes Volturi tagot, pár nomád vámpírt, a Denali klánt és a Cullen családot. Mi a baj?- kérdezte, gondolom az arcomról lelehetett olvasni a szomorúságomat.


- Semmi – válaszoltam - de azt hiszem, ideje beköszönni Aroéknak.


- Persze, még úgy is találkozunk-válaszolta, azután Demetri vezetésével elindultunk a másik bejárat felé. A folyóson vaksötét volt, még szerencse, hogy vámpír vagyok, ezért nem esek hasra, vagy nem tévedek el.


John a hátamat simogatta, hogy megnyugtasson, Paige bátorítóan rám mosolygott. Mind a ketten tudtak mindent a múltamról, így tudták mennyire felzaklatott engem a hír, hogy nem sokára találkoznom kell Edwarddal. Pár perc alatt elértünk a trón termet. Az ajtót megint Demetri nyitotta ki. A trón terem kisebb volt, mint a bálterem, az ajtóval szemben volt egy nagy erkély, előtte foglalt helyett a három szék a három vezetőnek. A terembe Caius, Marcus és Aro, akik a székükön ültek, mögöttük Jane és Alec állt.


- Üdvözöllek titeket Volturában-köszöntött minket Aro


Lefutottunk a szokásos udvariassági köröket. Nekem semmi kedvem nem volt az egészhez, alig vártam már, hogy végre vége legyen. Pár óra múlva arra hivatkozva, hogy elfáradtam elmentem a saját szobámba, John és én egy szobát kaptunk, Paige meg a mellettünk lévőt. A szobákba már bevitték a csomagjainkat. Kipakolás után elmentem zuhanyozni, sokáig folyattam magamra a vizet, addig legalább nem gondolkoztam.


Miután végeztem felvettem egy kék selyem hálóingemet. John a baldachinos ágy szélén ült, rajta csak egy fekete pizsama nadrág volt, mikor meglátott kitárta a kezét és én boldogan repültem a karjaiba.


- Menjünk aludni, hosszú napod volt kedvesem- mondta, én csak válaszul meg csókoltam.


Lefeküdtünk az ágyra, és pár perc alatt elaludtam, tényleg hosszú napom volt, de még milyen hosszú lesz a holnap…

Képek

Bella

Paige

John

Demetri

4. fejezet

20 év múlva


Sok minden megváltozott mióta Paiggel élek. Az első 5 évben szinte csak tanultam, dolgoztam vagy Paiggel terveztünk közös programokat. Mindig csináltam valamit , azért,hogy ne legyen időm gondolkozni a múltamon. Paiggel is megejtettük azt a beszélgetést Edwardról.Nagyon jól kijövünk egymással, már nővérenként tekintek rá, Paigenek köszönhetem azt is ,hogy sikerült túl tennem magam a Cullen családon, és a szeretteim elvesztésén. Igaz az is segített benne ,hogy az emlékeim halványodtak. A feltételezései is bejöttek neki.

Szinte sebezhetetlen vagyok, és emellett gyorsan is gyógyulok. Ami jól jött, mivel akkor ha nomád vámpírokkal találkoztunk. A vámpírokhoz képest is elégé gyors vagyok. Az emberi táplálék mellett vért is fogyasztok. Az első vadászatom előtt szinte a gondolattól is rosszul lettem, hogy állatoknak a vérét fogom kiszívni. Szerencsére a vérszomjam elég minimális, így emberek között is jól bírom. A képességem is felerősödött,ami annyit tesz,hogy van egy mentális pajzsom, ami meg véd más vámpírok képességétől .A pajzsomat el tudom lökni magamtól, és így másokat is alá tudok vonni. Ha valakit a pajzsom alá vonok, akkor ő is védve lesz. Ha valaki a pajzsomon alá kerül, ráadásul van valamilyen képessége, akkor azt manipulálni és lemásolni is tudom. Ezek véletlenül derültek ki, amikor találkoztam egy nomád vámpírral. Ő telepata volt, az akaratával tudott mozgatni tárgyakat. Megtámadott. Éppen egy autót akart hozzám vágni, amikor arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha megszűnne a képessége. Az autó leesett a levegőből, viszont a nomád vámpír még próbálkozott néhányszor. De nem sikerült neki, ezért elmenekült. Mikor elmeséltem Paigenek, először nagyon megijedt, de miután megnyugtattam, hogy nincs semmi bajom, gratulált, hogy milyen jól elláttam a baját a fickónak. Az elején furcsa volt amikor használtam a képességemet és ,hogy nem esek el a sík talajon,de mára már megszoktam. A bőröm nem csillog a napsütéstől. Ennek nem annyira örülök, de néha jól jön, hogy nem kell emiatt otthon maradnom. Azt is megtudtam testvéremről, Paigeről, hogy a Volturi család tagja, még hozzá Aro, Caius és Marcus húga. Aro változtatta át, de nagyon megszerették mind a hárman, így elengedték. Már két éve voltam vele, amikor ellátogatunk hozzájuk, Olaszországba. Elégé meglepte őket a történetem, de szerencsére elfogadtak és megkedveltek engem. Különösen Aro, aki ha ott vagyok, akkor úgy mutat be engem, mint saját lányát. Ez nagyon jól esett, mivel én is annyira megszeretem őt, hogy nem esik nehezemre apának szólítanom. Volt, hogy megengedtem neki, hogy olvasson a gondolataimban. Persze csak annyit mutattam neki, amennyit én akartam.

Paiggel már egy éve Londonban élünk. Ő egy divat cégnél dolgozik, persze csak a látszat miatt, mivel rengeteg pénzünk van. Én egy művészeti iskolába járok, ahol táncot tanulok Mivel nem vagyok olyan szerencsétlen, mint régen, így sokkal szívesebben táncolok. Már egyáltalán nem zavar ,ha megbámulnak, sőt néha kifejezetten élvezem is. Mint például ha színpadom vagyok. Most éppen egy repülőn ülök, az első osztályon, természetesen Olaszországba.

- Mi a baj? - kérdezte számomra egy kedves hang.

- Semmi baj, csak elgondolkoztam- majd adtam egy puszit a kedvesem szájára. Már 8 hónapja vagyok együtt Johnnal. Ő is vámpír. A suliban ismerkedtünk meg, és már 2 hónapja nálunk lakik.

Nem sokára leszállt a gép. Este volt, direkt Paige és John miatt. A repülőtéren a kocsi várt minket szokás szerint. Hamar elértünk a várhoz, a kapuban már Demetri ott volt, és ahogy kiszálltunk a kocsiból, egyből oda jött hozzánk.

- Sziasztok lányok,  kit hoztatok magatokkal?- kérdezte, majd megölelte a nővéremet és engem.

- John Kraln vagyok, Bella barátja- mutatkozott be a kedvesem.

- Szia, Demetri vagyok- és kezet fogtak.

- Gyertek, már nagyon várnak rátok.- és elindultunk. A vár kész labirintus, simán ellehet benne tévedni. Az út alatt Demetri kérdezgeti Johnt. Demetrit Emmetthez hasonítanám, eléggé nagy darab, engem egy medvére emlékeztetett. Fehér ing volt rajta, farmer és spotcipő. Johnon is sport cipő és farmer volt egy kék inggel, fekete zakóval. Paigen egy fekete top, farmer, és egy fekete magas sarkú cipő volt. Rajtam egy rózsaszínű fekete csipkés top, fekete csőfarmer és egy fekete magassarkú. Demetri kinyitotta az ajtót, amin én mentem be utoljára, de amit beléptem, azt kívántam, bárcsak ne is mentem volna be.

3. fejezet

- Te honnan tudsz Edwardról?

- Az a képességem, ha megméritek valakit látom a múltját. A vámpíroknak, meg az emberi életüket is.De
szerencsére ki tudom kapcsolni,mert elég idegesítő tud lenni hozza érek valakihez egyből képek villanjanak be- amíg beszélt végig mosolygott,ami engem is mosolygásra késztetett.
De aztán eszembe jutott valami : Alice, hogy örülne Paige képességének.Hiszen ő nem emlékszik semmire az emberi életééből,és amit Jamestől tudtunk meg az se sok minden.Az arcomról a mosoly azonnal leghervadt.Mellkasomnál a lyuk rettentően fájni kezdett.Azt hittem  róla, hogy a legjobb barátnőm, de lehet hogy csak én gondoltam így. Hiszen ha ő is, úgy gondolta volna legalább elbúcsúzott volna,de arra sem vette a fáradságot. A gondolkodásból Paige hangja zökkentett ki.

- Mi a baj-kérdezte.Nem akartam válaszolni túl fájdalmas lenne róla beszélnem.

- Semmi- válaszoltam, de tudtam, hogy nem fogja elhinni.

-Rendben, de ha valakivel beszélni akarsz akkor én itt vagyok-mondta majd homlokon csókol.

Úgy éreztem magam most szakítottam volna egy átlagos fiúval és az anyám vigasztalt volna.De nem így volt Edward sem volt átlagos, és Paige sem volt az anyám. Igaz jól esett a törődése, bár sosem mondtam de örültem volna,ha Reneé viselkedik felnőttként,és nem én.Persze ez sosem mondtam,mert nem akartam megbántani.

- Pontosan mit is jelent ez az egész félvérség- kérdeztem meg,mert már nagyon érdekelt.

-Pontosan én se tudom-hát ez már jól indul gondoltam magamba-De még amikor fiatal vámpír voltam találkoztam egy félvérrel.

- Hány éves vagy?-kérdeztem meg.

- 412- és közben büszkén kihúzta magát.

- Szóval ne beszélj velem tiszteletlenül- Elnevettem magam  olyan vicces volt az egész.Mivel kb. 25 évesnek néz ki,de ahogy mondta engem valóban egy öregasszonyra elékeztetett.

- Na de viccet félre téve. A félvért, Ashleynek hívták. Ő 18 éves koráig fejlődött, mivel már te betöltötted ezért úgy gondolom, hogy már nem fogsz öregedni.Emellett majd gyorsabb és erősebb lesz és emberi étel mellett vért is kell fogyasztanod.

Az egész még mindig hihetetlen számomra az egész.De mi értelme van az örök életnek Ő nélküle , hiszen számomra Ő az életet jelenti.Mondjuk ő éli az életét,és nem érdekli mi van velem.Akkor én miért nem élhetném? Talán ideje lenne új életet kezdene.
 Annak is örülnék, ha nem esnék el a saját lábamba is. Ha viszont nem öregednék el kellesz majd hagynom Forksból,és a szüleimmel sem találkozhatok.Jakkel sem találkozhatom majd,mert vámpír vagyok,még ha félig is, ő meg vérfarkas.Szomorú bele gondolnom,hogy a legjobb barátommal ellenségek vagyunk.

-Gondolom meg kell szakítanom minden kapcsolatot-kérdeztem gondterhelten.

- Ha szeretnél velem élhetsz majd,megpróbálok segíteni neked,amibe csak tudok, de ha nem azt is megértem-mondta,és kedvesen rám mosolygott.

-Rendben veled maradok- válaszoltam.

-Forksban mit tudnak rólam- kérdeztem.

-Azt, hogy leugrottál a szikláról,és abba bele haltál.Sajnálom.

- Semmi baj, legalább nem kezdenek el kutatni utána.

Időtlen szerelem 2. fejezet

- Azt hiszem kezdem az elején.- válaszolta higgadtan. Viszont én már tiszta ideg voltam. Hiszen itt vagyok ki tudja hol egy vámpírral, aki hiába vega, de azért még is csak bár mikor megölhet. Hát igen ez az ÉN szerencsém.


- Mikor Reneé terhes volt veled megtámadta egy vámpír. Éppen arra jártam, szerencsére, és meg mentetem őt. Reneé beverte a fejét és elájult,így nem látott meg engem.Megvizsgálta,és észre vettem, hogy megharapta a vámpír,így magammal vittem.Azt hittem,hogy átváltozik,de ez nem következett be.Ami elégé meglepet,mert tudomásom szerint minden ember átváltozott miután egy vámpír megharapta,persze,ha túl élte.Egy napig volt eszméletlen. Mikor magához tért szerencsére  nem emlékezett,hogy mi történt vele. Azt mondtam, hogy egy rabló leütötte és ki akarta rabolni, de   arra jártam,és amikor meglátott engem elmenekült. Utána meg elvittem magamhoz.Haza akart menni,és mivel nem láttam semmi furcsát rajta ezért elengedtem.

Mintha anya mondott volna valami ilyesmit, de nem emlékszem pontosan. Hogy lehet,hogy nem változott át,nem értem, így inkább megkérdeztem Paigetől:

-Anya miért nem változott át?- kérdeztem. Ekkor csilingelő nevetést hallottam magam mellett, felemeltem a fejem.

- Mi olyan vicces ?- kérdeztem durcásan . Közben azon tanakodtam, hogy most rajtam nevet-e?

- Bocsánat.- mondta közben próbálta elfolytatni a vigyorát,de nem igazán sikerült neki.

- Csak gondolta hogy ez lesz az első kérdésed-mondta. Én durcásan össze fontam a kezemet magam előtt, és mérgesen néztem rá. Valahogy ne találta viccesnek,hogy ilyen kiszámítható vagyok.
- Ha mérges vagy úgy nézel ki mint egy kis cica- nevetett tovább.

-Igazán örülnék,ha befejeznéd a rajtam való nevetgélést.

- Na szóval- kezdett bele most már komolyan.

- Miután elment Reneé. Néha megkerestem,persze a tudta nélkül,hogy nem változott-e meg valami rajta.Amikor öt éves voltál édesanyád elvitt téged a kórházba vérvétel miatt.Emlékszel rá-kérdezte.
Halványan emlékszem rá akkor voltam először rosszul a vérttől.Paige még mindig a válaszomat várta ezért gyorsan bólintottam egyet.

-Ott történt valami furcsa,és hát ez alapján van egy tippem.
- Mi történ,és mi a tipped-kérdeztem izgatottan,már nagyon kíváncsi vagyok,miért nem változott át a anya.

-Hogy rosszul lettél a vér szagától.

-Ebbe mi a furcsa-kérdeztem.-Hiszen én ebbe nem találok semmi különöset,más emberek is rosszul vannak tőle-értetlenkedtem.

-Igen,vannak emberek akik rosszul vannak a vér látványától-emelete ki a látványától szót-de nem az illatától-folytatta.
Mintha hirtelen megvilágosodtam volna,hiszen Ő is csodálkozott,hogy érzem a vér szagát,mivel állítása szerint az emberek nem érzik az illatukat.

-Mi az elméleted-kérdeztem újból.

- Az elméletem,hogy nem Reneé szervezetében szívódott fel a méreg, hanem a magzat,vagyis tiédben.-válaszolt

- Ez mit jelen, hiszen nem vagy vámpír- kérdeznem egyén sokkos állapotban.

- Szerintem te félvér vagy. Félig ember, félig vámpír.- magyarázta.
-Mi!!- kiabáltam .

-Kérlek nyugodj meg- Oda jött hozzám átölelt,és elkezdte simogatni a hátamat.

Paige szavai sokkoltak.

Most akkor vámpír is vagyok, meg ember is. Igenről még nem hallottam.Vagyis Edward nem mesélt nekem róla. A neve kimondásával valami lavina szerű dolog indult el bennem.A mellkasomnál éreztem hogy a lyuk, ami utána maradt elkezd fájni. Gyorsan vettem a levegőt,a lyuk a mellkasomon eszméletlenül fájt,ösztönösen karoltam magam át,úgy éreztem mentem apró darabokra eszem.

- Ne sírj-Észre se vettem, hogy elkezdtem sírni.Jól esett , hogy valaki megvigasztal hiába ott volt mellettem Charlie és Jake elöltük sosem sírtam

- Tudom , hogy nagyon fáj Edward elvesztése.

Azonnal felkaptam a fejem. Honnan tud Paige Edwardról?-kérdeztem magamtól.

Időtlen szerelem

A történet ott kezdődik,hogy Bella leugrik a szikláról.de Alice ezt nem látja.Így Edward nem lesz öngyilkos,és Alice sem megy vissza Forksba.Bella túl éli a zuhanást,de Jake menti meg,ha nem valaki más.

( Bella szemszöge)


Olyan jó volt zuhanni, élveztem a repülést. Nem csodálom hogy a la pushiaknak ez a szórakozásuk. Nem sikítottam,pedig azt hittem fogok.Igaz azt sem gondoltam volna,hogy ennyire tetszeni fog. De már nem sokára vízbe eszek,sajnos pedig még élvezni akarom a repülést.Becsapódtam a vízbe. Edward gyönyörű hangját még mindig hallom,figyelmez tett hogy küzdjek de nem megy.A víz sokkal hidegebb,mint hittem. Egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedtem , hideg víz nyomta a mellkasomat a tüdőm levegőért kiállt. És akkor megláttam magam mellett Edward földöntúli szépséges arcát, és meghallottam hangját:

- Bella, drágám küzdj ! Ússzál fel, kérlek ne haj meg! Bella kérlek!

Olyan jó volt,hogy Őt látom utoljára.Mert most más biztos vagy,hogy meghalok itt. De ekkor egy kezet éreztem a vállamon ami felfele húzott. Éreztem ahogy kihúzott a partra . Lefektet a partra utáni nyomást éreztem a mellkasomnál,majd elkezdtem fel köhögni a vizet. A szemet nem tudtam kinyitni,így nem tudtam ki deríteni,hogy kimentett meg. Utána nem tudom mi történt mert elájultam.
Nem láttam semmit, olyan volt mintha lebegnél. Meghaltam volna, de úgy emlékszem hogy valaki kihúzott, vagy mégsem. Hát persze elájultam. Meg van fel kell ébrednem. Ez az ébredj, ébredj!


Lassan nyitogatni kezdtem a szemem. Az első amit megláttam az a mennyezet volt, ami kék színű . Óvatosan fel keltem, amit először észre vetem hogy egy rácsos,franciaágyon fekszem. Mellettem mindkét oldalra egy kis asztalon van,amin fehér lámpa van. A jobb oldali lámpa mellett egy egész alakos tükör, bal oldalon egy erkély ajtót van.A falak kék színűek . Próbáltam fel állni több próbálkozás után végre sikerül felállnom, s felkapcsoltam a lámpát,és a tükörhöz sétáltam. Nem a saját ruháim voltak rajtam, hanem egy fehér flitteres felső, és egy fehér hosszú szoknya. Magamtól tuti hogy nem vettem volna volna fel, de meg kell hagyni nagyon jól állt nekem. A tükörtől nem messze volt az ajtó. Ráraktam kezemet kilincsre,de nem mertem kinyitni az ajtót.Vagyon mit találok az ajtó mögött,de a legnagyobb kérdés hogy kit? Remegő kézzel nyitottam ki az ajtót. Elindultam a folyóson a szívem a torkomba dobogott. Hirtelen előttem termett egy lány, az hittem szív rohamot kapok.


- Szia! Látom felébredtél. Gyere!- és elkezdte húzni a kezemet. Akkor jobban szem ügyre.vettem:magasabb volt mint én,hullámos rövid vörös haja a színe,olyan mint Viktóriának. Bőre hófehér volt és hideg. Ekkor hasított belém a tudat,hogy ő egy vámpír. A szívem elkezdett gyorsabban verni.
- Mi a baj?- kérdezte tőlem. Gondolom észre meghallotta szívverésemet. Franca ezekkel a vámpír képességekkel.Felpillantottam az arcára az első amit észre vettem hogy aranybarna szemei, így kicsit megkönnyebbültem.
- Hol vagyok? Ki vagy te?Mi történt? -hadartam. Ő rám melegen rám mosolygott

- Paige Holes vagyok,és a házamba vagy, bővebben a nappalimban- mutatott körül. Itt is a kék színek domináltak, de nekem tetszett.A nézelődésben Paige hangja rántott vissza.
- Látom tetszik- erre én hát persze hogy elpirultam. Francba.-De térjünk vissza az eredeti kérdéshez- szólalt meg komolyan
- Rendben . Te mentettél meg?- kérdeztem
- Igen - válaszolta természetes hangon.
- De... mért?- vágtam rá azonnal.

Sajnos az első fejezetet lekellet törölmön,és újra feltetenem.

Mivel,hogy nem szeretném,hogy  a kommitok elvesz,ha volatok olyan kedvesek,hog írtatok be másolom

ide őket.

mesi28:

Szia!

Nekem tetszik eddig, nem tudom, mit szeretnél kihozni belőle, de érdekelne a folytatás.Eltekintve a kisebb elírásoktól jó a megfogalmazás is.Szval nekem eddig tetszik, és várom a folytatást.

Ha érdekel az én sztorim, akkor nézz be hozzám: www.sparkle-moon.blogspot.com

Várom a folytit!
 
 
Hajni:
Szijja!


Nekem is nagyon tetszik a te történeted! :D:D

igazából énis kérdezhetném hogy miért itt hagytad abba? de gondolom te is azért amiért én!

Várom a folytatás mert nagyon jó kis sztorinak igérkezik:P

pusszi
 
 
demon
 
szia ez olyan jó


kiváncsi vagyok a kövire

puszy