Időtlen szerelem 2. fejezet

- Azt hiszem kezdem az elején.- válaszolta higgadtan. Viszont én már tiszta ideg voltam. Hiszen itt vagyok ki tudja hol egy vámpírral, aki hiába vega, de azért még is csak bár mikor megölhet. Hát igen ez az ÉN szerencsém.


- Mikor Reneé terhes volt veled megtámadta egy vámpír. Éppen arra jártam, szerencsére, és meg mentetem őt. Reneé beverte a fejét és elájult,így nem látott meg engem.Megvizsgálta,és észre vettem, hogy megharapta a vámpír,így magammal vittem.Azt hittem,hogy átváltozik,de ez nem következett be.Ami elégé meglepet,mert tudomásom szerint minden ember átváltozott miután egy vámpír megharapta,persze,ha túl élte.Egy napig volt eszméletlen. Mikor magához tért szerencsére  nem emlékezett,hogy mi történt vele. Azt mondtam, hogy egy rabló leütötte és ki akarta rabolni, de   arra jártam,és amikor meglátott engem elmenekült. Utána meg elvittem magamhoz.Haza akart menni,és mivel nem láttam semmi furcsát rajta ezért elengedtem.

Mintha anya mondott volna valami ilyesmit, de nem emlékszem pontosan. Hogy lehet,hogy nem változott át,nem értem, így inkább megkérdeztem Paigetől:

-Anya miért nem változott át?- kérdeztem. Ekkor csilingelő nevetést hallottam magam mellett, felemeltem a fejem.

- Mi olyan vicces ?- kérdeztem durcásan . Közben azon tanakodtam, hogy most rajtam nevet-e?

- Bocsánat.- mondta közben próbálta elfolytatni a vigyorát,de nem igazán sikerült neki.

- Csak gondolta hogy ez lesz az első kérdésed-mondta. Én durcásan össze fontam a kezemet magam előtt, és mérgesen néztem rá. Valahogy ne találta viccesnek,hogy ilyen kiszámítható vagyok.
- Ha mérges vagy úgy nézel ki mint egy kis cica- nevetett tovább.

-Igazán örülnék,ha befejeznéd a rajtam való nevetgélést.

- Na szóval- kezdett bele most már komolyan.

- Miután elment Reneé. Néha megkerestem,persze a tudta nélkül,hogy nem változott-e meg valami rajta.Amikor öt éves voltál édesanyád elvitt téged a kórházba vérvétel miatt.Emlékszel rá-kérdezte.
Halványan emlékszem rá akkor voltam először rosszul a vérttől.Paige még mindig a válaszomat várta ezért gyorsan bólintottam egyet.

-Ott történt valami furcsa,és hát ez alapján van egy tippem.
- Mi történ,és mi a tipped-kérdeztem izgatottan,már nagyon kíváncsi vagyok,miért nem változott át a anya.

-Hogy rosszul lettél a vér szagától.

-Ebbe mi a furcsa-kérdeztem.-Hiszen én ebbe nem találok semmi különöset,más emberek is rosszul vannak tőle-értetlenkedtem.

-Igen,vannak emberek akik rosszul vannak a vér látványától-emelete ki a látványától szót-de nem az illatától-folytatta.
Mintha hirtelen megvilágosodtam volna,hiszen Ő is csodálkozott,hogy érzem a vér szagát,mivel állítása szerint az emberek nem érzik az illatukat.

-Mi az elméleted-kérdeztem újból.

- Az elméletem,hogy nem Reneé szervezetében szívódott fel a méreg, hanem a magzat,vagyis tiédben.-válaszolt

- Ez mit jelen, hiszen nem vagy vámpír- kérdeznem egyén sokkos állapotban.

- Szerintem te félvér vagy. Félig ember, félig vámpír.- magyarázta.
-Mi!!- kiabáltam .

-Kérlek nyugodj meg- Oda jött hozzám átölelt,és elkezdte simogatni a hátamat.

Paige szavai sokkoltak.

Most akkor vámpír is vagyok, meg ember is. Igenről még nem hallottam.Vagyis Edward nem mesélt nekem róla. A neve kimondásával valami lavina szerű dolog indult el bennem.A mellkasomnál éreztem hogy a lyuk, ami utána maradt elkezd fájni. Gyorsan vettem a levegőt,a lyuk a mellkasomon eszméletlenül fájt,ösztönösen karoltam magam át,úgy éreztem mentem apró darabokra eszem.

- Ne sírj-Észre se vettem, hogy elkezdtem sírni.Jól esett , hogy valaki megvigasztal hiába ott volt mellettem Charlie és Jake elöltük sosem sírtam

- Tudom , hogy nagyon fáj Edward elvesztése.

Azonnal felkaptam a fejem. Honnan tud Paige Edwardról?-kérdeztem magamtól.