Nem tudom mikor lesz friss mivel nics ikletem.Ha lenne javaslatotok  véleményként vagy az e-mail címemre irjátok meg. Az e-mail cimem szimcsi555@freemail.hu

Puszy                                                                  

9.fejezet

Bella Szemszöge:

Edward egyre közelebb ért, és én teljesen leblokkoltam. Most mégis mit kéne csinálnom?Legszívesebben elfutnék jó messzire ,de nem tehettem eddig sem futottam el a problémáim elől. Na ez is egy szuper születésnap lesz. Gondolataimból John hangja ébresztett fel.


- Bella,minden oké -kérdezte.

- Persze.

- Akkor kezdhetjük-mondta és a kezét nyújtotta felém. Bólintottam, majd bele karoltam. Heidi kérte,vagyis inkább kijelentette, hogy én és John fogjuk kezdeni a táncot. Mert kíváncsi, hogy tudok táncolni. A terem közepéhez sétáltunk most vettem észre, hogy milyen sokan jöttek el tele volt az egész bálterem. Még szerencse ,hogy ennyire összeszokott páros vagyunk, mert annyira elgondolkoztam, hogy szinte nem is figyeltem a táncra. John kipörgetett amikor mit látnak szemeim.

Az ÉN Edwardomat egy kis szőke ribi ölelgeti. Egy piros mini ruhát vett fel, és hangsúly a mini szón van, ez még nem lenne elég a mellei szinte kiesnek a ruhából.

Az a nézés,ha szemmel lehetne ölni én már tuti, hogy holtan esnék össze. Elhúztam a számat, nem gondoltam volna, hogy Edward az ilyen lányokat szereti. De engem nem is érdekel azzal jön össze akivel akar.
 Ó ,de letörölném azt a gúnyos mosolyt az arcáról.

- Biztos jól vagy-kérdezte John.

- Persze - kezdett idegesíteni az állandó kérdezgetés.

- Akkor miért szorítod, ilyen erősen a kezemet?

- Bocsi,csak egy kicsit ideges vagyok. -és engedtem a szorításból.

- Ugye,hogy nincs minden rendben-és rám mosolygott. Túl jól ismer. Lassan vége lett a táncnak, amikor eszembe jutott hogy Edward gondolat olvasó.

- John figyelj kérlek a gondolataidra –kértem tőle.

- Persze.

Hogy lehettem olyan hülye hogy ilyen fontos dolgot elfelejtek. Edward bármit kiolvashat a gondolataiból. Nem akarom, hogy tudja mennyi szenvedésen mentem keresztül miatta. Nem kell a sajnálata.

A zene lassan elhalkult, majd kezdődött egy újabb, és a parkett megtelt táncoló párokkal. John elengedte a kezemet, majd egyet hátra lépett. A tekintetét követtem, de reméltem, hogy ne Edward áll mögöttem. Szerencsémre csak Carlisle volt.

- Táncolhatnák-kérdezte bizonytalanul. Hát igen Carlisle és Esme voltak, akikre nem tudtam haragudni. Mivel ők csak az tették ,amit a fiúk akart.

-Igen -válaszoltam.

- Reméltem, hogy egyszer újra találkozunk, de nem gondoltam volna, hogy itt és ilyen körülmények között lesz majd. De ettől még nagyon örölük.

A szavai őszinték voltak meg is hatódtam egy kicsit. Olyan volt ő,mint a második apám lett volna. Mióta el kellett hagynom Charliet és Reneét mindig is arra vágytam,hogy újra legyenek szüleim. Persze Arótól megkaptam az apa szeretet,de ő sem volt mindig mellettem.

Én is örölük, hogy újra látlak téged-külön kihangsúlyoztam a téged szót. Ezzel enyhe célzást tettem arra, hogy vannak olyanok, akinek nem.

- Sajnálom ,hogy ..

-Ne- vágtam közben, nem kell a sajnálatuk

- A múlton nem lehet változtatni -küldtem neki egy biztató mosolyt.

- Sajnos -mondta a szemeimbe szomorúságot láttam. Pár perc után megszólaltam.

- Gondolom rengeteg kérdésed van-próbáltam oldani a hangulatot.

- Hát igen lenne egy pár.

Ezen nevetnem kellett. Carlisle már csak Carlisle marad.

-Sejtettem,akkor majd holnap válaszolok minden kérdésedre. Remélem úgy jó lesz?

-Tökéletes.

- Bella -szólított meg Aro.

- Beszélhetnék négyszem közt. -kérdezte

-Persze.

Elsétáltunk az ajtóval szemben lévő fekete bőr fotelekhez. Leültem az egyikre Aro mellém ült.

- Mi közöd van Cullennékhez -szegezte nekem a kérdést.

 
 
Sok kommit kérek.

8. fejezet

Edward szemszöge


20 év telt el azóta, hogy elhagytam az én drága Bellámat. Az életem legrosszabb döntése volt, de mégis meg kellett tennem az ő érdekében. A vámpír memóriámnak köszönhetően emlékszem minden egyes percre, amit vele töltöttem. Emlékszem az édes csókjaira, a bőrének bársonyos érintésére, meleg barna szemeire. Milyen hatással voltam rá? A vérének csodálatos illatára, mely mindenkiénél jobban csábított. A családom nem helyeselte döntésemet, de még is elegett tettek kérésemnek, de milyen áron?  A családom teljesen megváltozott mióta elköltöztünk Forksból. Alice a kapcsolatunk teljesen tönkre ment. Nagyon megharagudott rám, amiért nem engedtem neki, hogy elköszönjön szerelmemtől. Emmett sem viccelődik , csak néha-néha van egy beszólása,de már ő sem olyan mint régen.Esmee sokszor hallom sírni, és tudom, hogy én miattam. Mivel miattam el kellett hagyni a egyik lányát.
Carlisle sokkal többet dolgozik, mint régen.
Rosaline nem mondja, de neki is hiányzik Bella. Már megbánta, hogy olyan elutasítóan bánt vele. Szegény Jaspernek a legnehezebb, mert a saját érzései mellett még a miénket is el kell viselnie. Mindenért magát hibáztatja, úgy gondolja ha jobban fékezni tudná magát nem kellett volna elhagyni őt, és a család boldog lenne.
Én már nagyon sokszor megbánta, hogy elhagytam életem szerelmét.Már sokszor gondoltam is rá, hogy vissza megyek hozzá, de mindig meggondoltam magam. Hiszem már 20 éve elhagytam,és már azóta biztos elfelejtett,és már van valakije. Lehet,hogy már házas, és van gyereke. Lehet,hogy összejött azzal a Mike Newton gyerekkel, vagy Jacob Blackkal, nem is tudom melyik lenne a rosszabb. Fáj belegondolni, hogy életem szerelmét valaki más csókolja. Csak annyit tudok remélni,hogy boldog, mert akkor megérte.Hogy nem kell állandó veszélyben élnie,mint ahogy mellettem volt.

Amikor a a születés napján Jasper megtámadta, akkor megtörtént az amitől a legjobban féltem. Már azon az éjjel eldöntöttem, hogy jobb lesz neki nélkülem. Alice próbált lebeszélni tervemről, de nem hallgattam rá. Azt mondta, hogy ha átváltoztatom Bellát nem lesz több ilyen probléma. De azt nem tehettem meg nem lophattam el a lelkét és kényszeritehettem egy szörnyeteg sorsára, ő ennél többet érdemel. Hiszen neki van a legcsodálatosabb, és legtisztább lelke a világon. Miután elköltöztünk az iskolába járás még rosszabb lett, mivel őt is ott ismertem meg.
De sajnos mennem kell a hülye látszat miatt. De miután hazaérek a suliból egyből fel megyek a szobámba. Ott lefekszem a kanapéra,és nézem a képeket, amin rajta van. A szobából ritkán mozdulok ki leginkább, ha vadászni megyek, vagy suli, de néha lemegyek, és beszélgetek a többiekkel.Mivel nem olyan régen megint leérettségiztem megint költözni kellett, nehogy feltűnjön valakinek, hogy nem öregedünk. Két nappal ezelőtt Londonba költöztünk. Az ottani házunk is az erdőben van ,távol a kíváncsi tekintetektől.Tegnap felhívott minket Heidi, hogy meghív minket Aro lányának a születésnapjára,ami holnap lesz.Nem volt semmi kedvem menni amúgy se, de most leginkább, mivel holnap lesz Bella születésnapja.De Alice és Rosaline el akartak menni,így végül is mégis eljöttünk.Most  itt állok öltönybe volturi kastély báltermébe.Próbálok nem figyelni a mások gondolatára .főleg a Tanyáéra nem .Mivel drága bátyján Emmett elmondta neki, amikor megérkeztünk, hogy szerelmi bánatom van, ő azóta próbál megvigasztalni. Remek Emett és az ő nagy szája.
Arra eszméltem fel ,hogy kinyitódik az ajtó, és  belépett rajta két nő. Nem hittem a szememnek az ajtóban az Én Bellám állt.Csodálatosan nézett ki.Nem akartam hinni a szememnek ,lehet hogy nem is ő csak én képzelem.Meg kellett érintenem ,hogy elhiggyem tényleg ő az ,és nem álmodom

7.fejezet

Pár perc múlva kezdődik a bál és nem sokára találkozom velünk. Kíváncsi is vagyok, hogy milyen lesz majd őket újra látni. De egyben félek is találkozástól.Heidi nem régen ment,hogy megnéze a vendégeket. Johnt reggel óta nem is láttam  Paige itt van velem és próbál megnyugtatni, de nem igazán sikerül neki.
Paige most az ágy szélén ül és onnan nézi ahogy járkálok szobában fel-alá. Egyszerűen nem tudok megnyugodni.

-Bella ülj már le idegesít, ahogy járkálsz fel-alá-mondta sokat szora,de most meg is tettem,amit mondott.
-Végre -sóhajtott fel drága nővérkém,én csak egy fancsali mosollyal komentártam a beszólását.

Miután végeztem az öltözködéssel.és a sminkeléssel  nem tudok másra gondolni csak,hogy  újra látom életem szerelmét.Hiába együtt vagyok John nem vagyok belé szerelmes, és nem is hinném, hogy tudnék szeretnék valaki mást még, úgy szeretni.

Mit fognak hozzá szólni, hogy még élek, vagy ahhoz hogy volturis vagyok? Örülni fognak-e, hogy élek, vagy nem.

int fog szólni Edward,hogy van valakim? Ááá, tiszta hülye vagyok hiszen nem szeret, azért hagyott el.

-Bella nyugi nem lesz semmi baj-mondta és biztatóan rám mosolygott.
Hálás voltam Paigenek, amiért itt van mellettem.Felállt az ágyról,és oda sétált elém,és megölelt.
Mindig tudja mire van szükségem.

-Elfognak ájulni tőled.Edwarda,amint meglát megfogja báni,hogy elhagyott.

-Ja,persze egyből-mondtam gúnyosan.

-Ugyan már  Bella gyönyörű vagy.

-Te is az vagy nővérkém.

Egy fekete hosszú mélyen dekoltált,oldalt felvágott ruha van rajta,és egy ugyan olyan színű magassarkú cipő.Rajtam egy fűzős felső,ami pink színű volt .A szoknya részé is pink és az alján meg fekete és a oldalán fel van hasítva ,hozzá egy rózsaszín magas sarkút vetem fel.a hajam begöndöritettte Heidi majd kontyot csinált belőle.Paige sminkemet csinálta.A szememet füstösre kifestette,és még rakott bele egy kis pinket ,és egy kis szájfényet a számra.

-Gyere indulnunk kell-nyújtotta a kezét felém Felálltam,és követtem az ajtó felé.
Annyira elmerültem a gondolataimba,hogy már csak az vettem észre, hogy a bálterem ajtaja előtt állok, és az ajtó kitárult előttem. Egyszere léptünk be a terem.Hallatom ,amit Aro bemutat minket a vendégeknek.
 De nem figyeltem rá ,mert Edwardot néztem. Nagyon meglepődött még a szája is nyitva maradt,gondolom a többi Cullen meglepődött, hogy látnak.De nem néztem rájuk csak Edwardot,aki még mindig szív facsaróan gyönyörű. Ahogy néztem azt vettem észre, hogy egyre közelebb van először nem értettem miért, de aztán rájöttem. A szívem a torkomba dobogott Edward idejön hozzám!!!!!!!!!!!!!!!!



Lécci,lécci irjatok kommikat!!!!!!!!!!!!!