8. fejezet

Edward szemszöge


20 év telt el azóta, hogy elhagytam az én drága Bellámat. Az életem legrosszabb döntése volt, de mégis meg kellett tennem az ő érdekében. A vámpír memóriámnak köszönhetően emlékszem minden egyes percre, amit vele töltöttem. Emlékszem az édes csókjaira, a bőrének bársonyos érintésére, meleg barna szemeire. Milyen hatással voltam rá? A vérének csodálatos illatára, mely mindenkiénél jobban csábított. A családom nem helyeselte döntésemet, de még is elegett tettek kérésemnek, de milyen áron?  A családom teljesen megváltozott mióta elköltöztünk Forksból. Alice a kapcsolatunk teljesen tönkre ment. Nagyon megharagudott rám, amiért nem engedtem neki, hogy elköszönjön szerelmemtől. Emmett sem viccelődik , csak néha-néha van egy beszólása,de már ő sem olyan mint régen.Esmee sokszor hallom sírni, és tudom, hogy én miattam. Mivel miattam el kellett hagyni a egyik lányát.
Carlisle sokkal többet dolgozik, mint régen.
Rosaline nem mondja, de neki is hiányzik Bella. Már megbánta, hogy olyan elutasítóan bánt vele. Szegény Jaspernek a legnehezebb, mert a saját érzései mellett még a miénket is el kell viselnie. Mindenért magát hibáztatja, úgy gondolja ha jobban fékezni tudná magát nem kellett volna elhagyni őt, és a család boldog lenne.
Én már nagyon sokszor megbánta, hogy elhagytam életem szerelmét.Már sokszor gondoltam is rá, hogy vissza megyek hozzá, de mindig meggondoltam magam. Hiszem már 20 éve elhagytam,és már azóta biztos elfelejtett,és már van valakije. Lehet,hogy már házas, és van gyereke. Lehet,hogy összejött azzal a Mike Newton gyerekkel, vagy Jacob Blackkal, nem is tudom melyik lenne a rosszabb. Fáj belegondolni, hogy életem szerelmét valaki más csókolja. Csak annyit tudok remélni,hogy boldog, mert akkor megérte.Hogy nem kell állandó veszélyben élnie,mint ahogy mellettem volt.

Amikor a a születés napján Jasper megtámadta, akkor megtörtént az amitől a legjobban féltem. Már azon az éjjel eldöntöttem, hogy jobb lesz neki nélkülem. Alice próbált lebeszélni tervemről, de nem hallgattam rá. Azt mondta, hogy ha átváltoztatom Bellát nem lesz több ilyen probléma. De azt nem tehettem meg nem lophattam el a lelkét és kényszeritehettem egy szörnyeteg sorsára, ő ennél többet érdemel. Hiszen neki van a legcsodálatosabb, és legtisztább lelke a világon. Miután elköltöztünk az iskolába járás még rosszabb lett, mivel őt is ott ismertem meg.
De sajnos mennem kell a hülye látszat miatt. De miután hazaérek a suliból egyből fel megyek a szobámba. Ott lefekszem a kanapéra,és nézem a képeket, amin rajta van. A szobából ritkán mozdulok ki leginkább, ha vadászni megyek, vagy suli, de néha lemegyek, és beszélgetek a többiekkel.Mivel nem olyan régen megint leérettségiztem megint költözni kellett, nehogy feltűnjön valakinek, hogy nem öregedünk. Két nappal ezelőtt Londonba költöztünk. Az ottani házunk is az erdőben van ,távol a kíváncsi tekintetektől.Tegnap felhívott minket Heidi, hogy meghív minket Aro lányának a születésnapjára,ami holnap lesz.Nem volt semmi kedvem menni amúgy se, de most leginkább, mivel holnap lesz Bella születésnapja.De Alice és Rosaline el akartak menni,így végül is mégis eljöttünk.Most  itt állok öltönybe volturi kastély báltermébe.Próbálok nem figyelni a mások gondolatára .főleg a Tanyáéra nem .Mivel drága bátyján Emmett elmondta neki, amikor megérkeztünk, hogy szerelmi bánatom van, ő azóta próbál megvigasztalni. Remek Emett és az ő nagy szája.
Arra eszméltem fel ,hogy kinyitódik az ajtó, és  belépett rajta két nő. Nem hittem a szememnek az ajtóban az Én Bellám állt.Csodálatosan nézett ki.Nem akartam hinni a szememnek ,lehet hogy nem is ő csak én képzelem.Meg kellett érintenem ,hogy elhiggyem tényleg ő az ,és nem álmodom