9.fejezet

Bella Szemszöge:

Edward egyre közelebb ért, és én teljesen leblokkoltam. Most mégis mit kéne csinálnom?Legszívesebben elfutnék jó messzire ,de nem tehettem eddig sem futottam el a problémáim elől. Na ez is egy szuper születésnap lesz. Gondolataimból John hangja ébresztett fel.


- Bella,minden oké -kérdezte.

- Persze.

- Akkor kezdhetjük-mondta és a kezét nyújtotta felém. Bólintottam, majd bele karoltam. Heidi kérte,vagyis inkább kijelentette, hogy én és John fogjuk kezdeni a táncot. Mert kíváncsi, hogy tudok táncolni. A terem közepéhez sétáltunk most vettem észre, hogy milyen sokan jöttek el tele volt az egész bálterem. Még szerencse ,hogy ennyire összeszokott páros vagyunk, mert annyira elgondolkoztam, hogy szinte nem is figyeltem a táncra. John kipörgetett amikor mit látnak szemeim.

Az ÉN Edwardomat egy kis szőke ribi ölelgeti. Egy piros mini ruhát vett fel, és hangsúly a mini szón van, ez még nem lenne elég a mellei szinte kiesnek a ruhából.

Az a nézés,ha szemmel lehetne ölni én már tuti, hogy holtan esnék össze. Elhúztam a számat, nem gondoltam volna, hogy Edward az ilyen lányokat szereti. De engem nem is érdekel azzal jön össze akivel akar.
 Ó ,de letörölném azt a gúnyos mosolyt az arcáról.

- Biztos jól vagy-kérdezte John.

- Persze - kezdett idegesíteni az állandó kérdezgetés.

- Akkor miért szorítod, ilyen erősen a kezemet?

- Bocsi,csak egy kicsit ideges vagyok. -és engedtem a szorításból.

- Ugye,hogy nincs minden rendben-és rám mosolygott. Túl jól ismer. Lassan vége lett a táncnak, amikor eszembe jutott hogy Edward gondolat olvasó.

- John figyelj kérlek a gondolataidra –kértem tőle.

- Persze.

Hogy lehettem olyan hülye hogy ilyen fontos dolgot elfelejtek. Edward bármit kiolvashat a gondolataiból. Nem akarom, hogy tudja mennyi szenvedésen mentem keresztül miatta. Nem kell a sajnálata.

A zene lassan elhalkult, majd kezdődött egy újabb, és a parkett megtelt táncoló párokkal. John elengedte a kezemet, majd egyet hátra lépett. A tekintetét követtem, de reméltem, hogy ne Edward áll mögöttem. Szerencsémre csak Carlisle volt.

- Táncolhatnák-kérdezte bizonytalanul. Hát igen Carlisle és Esme voltak, akikre nem tudtam haragudni. Mivel ők csak az tették ,amit a fiúk akart.

-Igen -válaszoltam.

- Reméltem, hogy egyszer újra találkozunk, de nem gondoltam volna, hogy itt és ilyen körülmények között lesz majd. De ettől még nagyon örölük.

A szavai őszinték voltak meg is hatódtam egy kicsit. Olyan volt ő,mint a második apám lett volna. Mióta el kellett hagynom Charliet és Reneét mindig is arra vágytam,hogy újra legyenek szüleim. Persze Arótól megkaptam az apa szeretet,de ő sem volt mindig mellettem.

Én is örölük, hogy újra látlak téged-külön kihangsúlyoztam a téged szót. Ezzel enyhe célzást tettem arra, hogy vannak olyanok, akinek nem.

- Sajnálom ,hogy ..

-Ne- vágtam közben, nem kell a sajnálatuk

- A múlton nem lehet változtatni -küldtem neki egy biztató mosolyt.

- Sajnos -mondta a szemeimbe szomorúságot láttam. Pár perc után megszólaltam.

- Gondolom rengeteg kérdésed van-próbáltam oldani a hangulatot.

- Hát igen lenne egy pár.

Ezen nevetnem kellett. Carlisle már csak Carlisle marad.

-Sejtettem,akkor majd holnap válaszolok minden kérdésedre. Remélem úgy jó lesz?

-Tökéletes.

- Bella -szólított meg Aro.

- Beszélhetnék négyszem közt. -kérdezte

-Persze.

Elsétáltunk az ajtóval szemben lévő fekete bőr fotelekhez. Leültem az egyikre Aro mellém ült.

- Mi közöd van Cullennékhez -szegezte nekem a kérdést.

 
 
Sok kommit kérek.